Mindhalálig mellettem

Zsédenyi Adrienn : Mindhalálig mellettem

Ugyanúgy minden új napon,
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.

S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhol ér.

S ha nem látnám többé, hogy felkel a nap,
s olvad a jég,
De tudnám, hogy vársz rám, a felhők alatt,
az nekem elég.

Hát bárhol és bárhogy
Ébredj vagy álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem.
A földön, s az égben,
A ködben, s a fényben
mindhalálig érezzem,
hogy semmi nincs, mit vesztettem.

Ha minden tervem a porba hull,
csak egy gondolat éli túl,
hogy milyen lesz az érzés,
mikor átfogsz majd.

Amit hordozok magamban,
ami nincs benne szavakban,
de valahányszor látlak,
tudom sírig tart.

S ha nem látnám többé, hogy felkel a nap,
s olvad a jég,
De tudnám, hogy vársz rám, a felhők alatt,
az nekem elég.

Hát bárhol és bárhogy
Ébredj vagy álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem.
A földön, s az égben,
A ködben, s a fényben
mindhalálig érezzem,
hogy semmi nincs, mit vesztettem.