Csajos dolgok

HOOLIGANS: JÁTSZOM

Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok.
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el, mennyit ér!

Voltam már lent és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell.

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár,
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom,
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors, játszd a szereped.
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep.
Becsüld meg még, ne dobd el semmiért.

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár,
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Minden percben…

Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom,
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Zsédenyi Adrienn : Mindhalálig mellettem

Ugyanúgy minden új napon,
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.

S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhol ér.

S ha nem látnám többé, hogy felkel a nap,
s olvad a jég,
De tudnám, hogy vársz rám, a felhők alatt,
az nekem elég.

Hát bárhol és bárhogy
Ébredj vagy álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem.
A földön, s az égben,
A ködben, s a fényben
mindhalálig érezzem,
hogy semmi nincs, mit vesztettem.

Ha minden tervem a porba hull,
csak egy gondolat éli túl,
hogy milyen lesz az érzés,
mikor átfogsz majd.

Amit hordozok magamban,
ami nincs benne szavakban,
de valahányszor látlak,
tudom sírig tart.

S ha nem látnám többé, hogy felkel a nap,
s olvad a jég,
De tudnám, hogy vársz rám, a felhők alatt,
az nekem elég.

Hát bárhol és bárhogy
Ébredj vagy álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem.
A földön, s az égben,
A ködben, s a fényben
mindhalálig érezzem,
hogy semmi nincs, mit vesztettem.